nahát, másfél év2012.11.04. 17:22, Kitti
Másfél éve nem írtam. Azóta sokat változtam, gondolom már tök érett meg nagy vagyok, és már írni is jobban tudok... hát kérdéses. Győződjetek meg róla azért.
Itt vagyok. Már 16 éves. Legutóbb még 14 voltam, tudom. Nem érzem ám úgy, mintha sokat változtam volna, vagy olyan nagy lennék, csak mások mondják. Sok mindenben változtam azért. Régen úgy hajkurásztam mások társaságát. Akartam, hogy "menő" legyek, meg ismerjenek sokan, sok barátom legyen, ilyesmi. Tudom már, nem ez határozza meg az embert. Most arra hajtok, hogy jó tanuló legyek. Meg maradjon pénzem estére.
Az esték. Bizony. Paradicsomi korszakomnak, amiben eddig éltem, vége lett. Minden hétvégén eljártam a kedvenc helyeimre, és baromi jól éreztük magunkat a barátaimmal. De ennek sajnos vége, - egyébként ezért is kezdtem el blogolni, valamit nekem is kell csinálnom... - mert butaságot csináltam. Jól ráijesztettem a szüleimre, mert nem mentem haza és nagyon aggódtak. Tökre megértem, de borzasztó ez a büntetés. Azt az egy dologot veszik el tőlem, amit imádtam. Nagyon. Plusz, ugy néz ki, hogy most ezért lemondják a hiperszuper Francia-Spanyol utat, ami pont a 17. szülinapomat is magába foglalja. De talán még hisztizek kicsit. Lehet, hogy ez csak az első sokk, és majd később megengednek megint mindent. Elvégre ez nem megoldás semmire, a múltat nem változtatja meg.
Egyébként most így lelkileg rendben vagyok, az előbb említettek ellenére is. Megvannak a barátaim akikkel remekül érzem magam, már ha egyáltalán ugye majd láthatom őket. Legalább van miért várni az iskolát. Az iskolát ami holnap kezdődik, így az őszi szünet után. Más okom is van rendben lenni, mert most tök okos is vagyok, jók a jegyeim, ami azért a mi sulinkban bárkinek nagy szó. Vannak még más okok is. Amiért mégis mosolygok meg örülök, de ezek már nem idevalóak.
Azt gondolom, mindenben meg lehet találni a jót. Soha nem lehet akkora a baj, hogy ne találnál benne szépet!
|